fáradtság

na kivételesen nem az enyém, hanem ahogy haladunk tovább, a bemelegítés után eljutottunk az edzésig!

felmerült már benned a kérdés valaha, mennyit is kéne edzened?

Nagy Sándori megoldással, amennyit a mester (edzőbá, stb.) előír. és ő honnan tudja?
nem olyan bonyolult feladat: meghatározol egy kiindulópontot (amelyik edzésterv nem a jelenlegi állapotod felmérésével/figyelembevételével kezdődik - kuka!) egy nem könnyen elérhető célt, majd összekötöd őket. (nem egyenessel ugyan, de ez részletkérdés)
ezután már csak számon kell kérni a munkát, újraellenőrizni, az eredmények alapján korrigálni a tervet, és így tovább... egyszerű, nem?
azért hogy a folyamat optimális (a lehető leggyorsabb és még biztonságos is) legyen jó sok tényezőt figyelembe kell venni (a munka, pihenés, táplálkozás triumvirátus teljes mélységében... pl. max.erő, erő-állóképesség, ingersűrűség, időtartam, fartlek, tabata, izmok, idegek, fehérjék, zsírok...) az egyszerű itt sem jelenti azt, hogy könnyű is!

egy edzésen a gyakorlatban, azért van általános segítség:

nem vitatott célunk az kedvező alkalmazkodási folyamatok beindítása a megfelelő intenzitású és terjedelmű edzésekkel (elég hosszan elég nehéz feladatok végrehajtásával)
az edzés hatása akkor lesz maximális, ha ezt az optimumot eltaláljuk... (a túl kis (időben vagy mértékében) inger - most egy edzésről van szó - nem váltja ki a helyreállítódást, a túl nagy után pedig a szervezet már a túlélésért küzd - a kompenzáció nem fut "túl")

szerencsére az ember csodálatos kis szerkezet, a terhelés hatására azonnal beinduló reakció (tulajdonképp védelmi mechanizmus) - az elfáradás - nagy segítségünkre van. (túl azon a hasznos szerepén, hogy alapjáraton nem enged olyan munkavégzésbe, ahonnan már a pihenő nem lenne elég a regenerálódáshoz)
igen, ha a terhelés és az elfáradás között ilyen szoros kapcsolat van, visszafelé is következtethetünk!

a munkabírást három szakaszra osztjuk:
- az első fázisban sem különösebb fizikai, sem pszichikai erőfeszítésre nincs szükség az intenzitás fenntartásához (tapasztalataim szerint a KB gyakorlás során ez a szakasz igen rövid)
- a második fázisban a teljesítmény szintje megmarad, de egyre nagyobb (akarati!) erőfeszítés szükséges a csökkentő hatások ellensúlyozására
- a harmadik fázisban a teljesítmény az akarati erőfeszítés ellenére is csökken (ha megköveteljük az azonos intenzitást)

a fáradtság egyaránt fizikai és szellemi természetű (érzékszervi, érzelmi, értelmi, stb.), de a típusok a legritkább esetben jelentkeznek önállóan.

célunk tehát edzéseinken a lehető legerősebb elfáradás, de megállni még a határterhelés (bukásig tartó edzés) előtt...

gyakorlott szemmel sem könnyű felismerni, hogy hol tart az áldozat, a szubjektív élmények, érzések adhatnak jó támpontot...
szerintem (legtöbbször, és különösen a KB-t ragadók mellett) nem azért van szükség egy személyi edzőre, hogy biztasson és szurkoljon neked minden edzéseden (a partnerrel vagy csoportosan edzés nagyszerű dolog!), figyelje kipirult-e az arcod rendesen, hanem hogy a helyes technikával hajtsd végre a gyakorlatokat... mindig... (24 kilóval a fejed felett ne hibázz...)

írásomban persze sok az egyszerűsítés, az összemosás, de bízom benne, hogy érthető és hasznos
(nehezen értelmezhető a fentiek alapján pl. GTG protokoll, én valami idegrendszeri folyamatra terelném a szót...)

a beillesztett táblák dr. Bartha Csaba - Az edzés elmélete és módszertana (TFTI segédanyag) című munkájából származnak, oktatási tevékenységén túlmutató munkájáról pl. itt olvashatsz.