az egyik kedves rokon segítő kutyákkal is foglalkozik, nemrég láttuk a néhány hetes kölyköket - erről volt is itt szó... ennek kapcsán felmerült J-ben, hogy ha már világ életében vágyott egy (saját) kutyusra, miért tagadná meg magától? csak mert oda a tisztaság?
szóba került az ismerős alom egyik tagja (uszkár), de a lányok azért múlt héten ellátogattak a REX alapítvány menhelyére is... hétfőn pedig J-vel közösen mentünk ki... és bár a korábban szimpatikus eb már gazdira talált, mivel ideiglenes befogadónak jelentkeztünk, egy frissen érkezett szerencsétlen szőrcsomóval tértünk haza...
az erdőben találták, buszmegállóig elvitték stb. mire az alapítványhoz és onnan hozzánk került, kétséges volt, hogy életben marad... az autózástól nagyon fél, a pániktól erősen magához tért (ekkor gondoltuk először, hogy sátánnak nevezzük), de hazaérve már inni sem bírt, fecskendővel itattuk, tápláltuk...
nem fokozom az izgalmakat, most vadul támadja a billentyűzetet (nem szereti ahogy kopog), nyálazza a kezem, és szerintünk már az ágyra is szemet vetett (na azt már nem!)az elmúlt 3 napban minden körülötte forgott, nem valószínű, hogy nem marad még 10 évet...
Ábel(zebub): kb. 2 hónapos, fekete kan keverék (terrier arc és méret - most még :))pacsi
5 megjegyzés:
Cukorfalat!
Újsággal etetitek? :)
művelt kis gazember, gépelni is nagyon szeret! :)
megszámlálhatatlan kalandunk van, tényleg nagyon édes!
Szia!
Ez nagyon jó fej kutyus, na! :)
Üdv,
Fö
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes... Gratulálok hozzá, üdv a klubban - garantálom, hogy az elkövetkező 10 évben nem fogtok unatkozni :-D
úgy tűnik, szörnyecskeként reagál a vízre - pörög, mint aki rendesen túladagolta magát... sajnos víznek meg mindig kell előtte lenni, így mi alkalmazkodunk...
Megjegyzés küldése