weekend 39

próbálom időrendbe szedni magam:

hiába a felhívás, kevesen tiszteltek meg jelenlétükkel pénteken... így nem láthatták, ahogy megint sikerült amortizálnom magamon...
jobb térd keresztszalag húzódás... régi sérülés újult ki, semmi különös...
(a tapasztalat, ha jobban érzem magam, rögtön bajom esik... (kevesebbet kéne ugrálni, tudom))

lassan két éve diagnosztizálták már nálam ezt a superman komplexust (nyilván nektek is van), egyszerűen velem a baj nem történhet meg, na...

(ennek kapcsán erősen zárójelben jegyzem meg, néhányan félreértették már a blog címét... nem, nem képzelem magam hulk-nyi teremtménynek, épp így nevezhetném a fészkem steve rogers fan-clubnak is, csak azt ki értené rajtam kívűl?)

aztán... szonbaton újra magamra öltöttem hero jelmezem (esetemben ez a TUF rash guardot jelenti - már csütörtökön feltünt milyen kis szaloncukor lettem...) beszámoló, és a képek erre

nos, az instruktorok kedvesek, barátságosak, és kegyetlenek voltak... aki több részletre kiváncsi, legközelebb majd eljön... érdemes...

új tapasztalat, hogy az izomláz egyre fokozódik, nem pedig csökken az idő múlásával... mindenesetre kiváló főpróba volt ez a következő hétvégére, és még maradt egy kis időm kipihenni... azóta csak smr... (könnybe lábadt szemmel - de legalább J jót nevet rajtam...)

viszont sem a térdem (amit ugye kimél a kb), sem a derekam nem érezte meg az extra terhelést, és ennek nagyon örülünk... vannak pozitív előjelek... (de a snatchtől most már félünk...)

üdv.