nos, első sorban akkor ugye rólam:
a vállamnak természetesen semmi baja, csak 'elfáradt'
érdemes volt kivárni azt a két órát a sorban... szóval kis fizikoterápia meg pihenés...
ha már Balázsnál szóba került idealizmusunk, nem rejtem véka alá hogy ilyenkor (értsd rendelőben várakozás) egy orvosok és ügyvédek nélküli világról álmodom... (bocsi KPT, persze betegségek és jogi procedúrák nélküliről...)
na és akkor a team:
jelenleg futó projekt azon ismerőseim ellenőrzése (önveszélyességük felmérése), akik rajtam keresztül ismerkedtek meg a KB csodálatos világával :)
az eddig látottak alapján megnyugodott a lelkem... sőt
a pénteki minimál aikidó átcsapott KBbe, így alkalmam volt bizonyítani Zsuzsinak, hogy többet bír mint hinné, ill. Robinak, hogy még egy 8as súly is 'elég nehéz'
(természetesen itt a blogon továbbra is mint eddig minden nevet megváltatok...)
itt még nincs vége! meglátogattam még person c-t is (továbbiakban Iván), ezek után nem vagyok benne biztos, hogy még idén újra bogyót vesz a kezébe...
(nem akarok konkrétumokat elárulni, remélem hamarosan frissít ő is, kíváncsi vagyok mit ír!)
szóval nem győzöm hangsúlyozni, mennyire elégedett vagyok mindenkivel...
továbbra is rajtatok a szemem, de a ti munkátok hoz sikert!
üdv.
3 megjegyzés:
Én eléggé elégedetlen vagyok magammal...Ráadásul, asszem, a lakótelep 4. emelet nem a legideálisabb terep. Ahogy nejem mondta, mikor pincért nyomtam a 16-ossal: "tudod, ha elejted, ez csak a másodikon áll meg". És még zajos is vagyok.:-(
Ja, és jobbulást!
KPT!
En ertelek! En is a negyediken lakok, tenyleg nehezebb ilyen magasan!
Mar ter vissza belem az elet pentek ota, lassan gepelni is tudok, szoval majd bejegyzem mi tortent...
Az biztos, hogy szekre leulni es onnan felallni az nagyon fájós :)
Megjegyzés küldése