tegnapi kaland

érdekes, hogy egyetlen negatív kritika elvette a kedvem az írástól :(
ám hogy KPT kedvében járjak megpróbálok érdekesebb bejegyzéseket kreálni, na.

(inkább mehetne ez priviben, de név nélkül ugye mindent lehet...)

tegnap Z dolgozott, tehát levezettem az esti foglalkozást, amin TGY utoljára jelent meg japánba indulása előtt. ugyan fegyveres mókolás volt, de a végén gondoltam a búcsúzás fájdalmát enyhítendő megdobáljuk kicsit, ahogy azt illik. persze csak azt lehet meghajtani, aki akarja is, nemigen fáradt el végül. olyannyira nem hogy maradt még ereje tatami pakolás helyett birkózgatni öccsével, aki kimondottan ügyes volt, jó pozíciókat fogott, csak nem ismer technikákat. pár perc után szétválasztottam őket és bolond fejjel azt gondoltam, magyarázok kicsit, mert azt aztán tudok.

félreértések elkerülése végett, ha valaki nem tudná: annyit konyítok a földharchoz, mint... ööö... semmit. az elmúlt 3 évben talán 5 alkalommal jártam a maxnál, ezalatt kopogtam vagy 500-at...

tehát TGY a földön már elfordulva az oldalán, én a háta felől side kontrollban közelebbi karját fogom. (ez volt a pont, ahol felszisszentem mikor G elengedte) annyit szerettem volna mondani, hogy innen a fején átlépve egyből adódik a kar(letépés) feszítés. erre GY (miközben a többieknek mondanám) szembefordul velem és elkezdi rángatni a gímet... mondom nekem ez is jó, és rátérdelek a pocijára... (közben nagyon csodálkoztam hogy mi van) mire ő fejbe rúg, és nem véletlenül.
mindig is szemüveges kis hülyegyerek voltam, de január óta nem tudok kontaktlencsét hordani edzésen (hám sérülés a szemen). szemüveg elrepül, jó fegyverhordozóm M odapattan és felveszi (innen köszönöm). döbbenetem kihasználva GY lefordít magáról (nem ültem fel mountba), én rázárom a háromszöget (amit tervezek, amióta a szituációba csöppentem).

szeretném hinni, hogy akkora a különbség köztem és GY között a javamra, mint mondjuk imi és köztem imiére, de valószínűleg nincs akkora szakadék.

mindenesetre szerintem nem tudta mi történik. nem próbáltam bántani, gondoltam látja, hogy itt a vége, a kezét áttoltam a jó helyre, oszt részemről pont.
erre ő megpróbál felemelni, és földhöz csapni! és nem a tatamira, hanem mellé. (rétegrend: soványbeton, kőlap burkolat, padlószőnyeg)

valóban ez a jó megoldás karfeszítés vagy háromszög ellen, ha valaki az utcán fenyegeti a családod, vagy pár tízezer dollárért egy puha padlós ketrecben játszik (bár többfelé tiltott szerintem, nem?). esetleg részegen a medenceparton egy ketrecharcos valóságshow-ban (TUF5, ahol aztán hazaküldenek érte.)

nem emelt magasra, nem okozott bennem semmi kárt, de nem rajta múlott. érdekes módon nem idegesítettem fel magam rajta (nem akartam büntetni), csak gondoltam, ne így végződjön már a dolog... mindent beletettem, amit tudok... megemeltem, és a megfelelő irányba fordítottam a csípőm, majd még tovább emeltem. a karját teljesen letoltam keresztbe, majd finoman húzni kezdtem a fejét...
részéről jött a fingás, meg a hörgés, de nagyon nehezen kopogta le, egészen meglilult a feje...

becsülöm, aki téthelyzetben kitart, persze, feszegesse a határait stb. de ez szerintem a hülyeség csúcsa volt. amikor elengedtem, fel se bírt állni.
amikor kijöttem az öltözőből, benn csapkodott egy bokennel (lábszárvédőket)... amikor zártam a termet, még szederjes volt az arca rendesen...

jó utat kívántam neki, de ő nem reagált...

pszichopata-e?

remélem japánban lemegy edzésre, és amikor belefut egy yokota jellegű rasszista kis fickóba, nem jut eszébe, hogy ne emberkedjen. ami még jobban tetszene, ha lemenne jitsura valahová. (többet nem látnánk szerintem.)

azóta ezen jár az eszem, vajon normális ez a gyerek? meg mit gondolt? egy súlyban vagyunk, nem erősebb nálam sokkal, mire számított? idióta.

az élmény egész kellemes volt, nincsenek bennem rossz érzések...
kíváncsi lennék, az ő fejében mi állt össze?

üdv.