Kevésbé fodrozódó vizekre evezve egy amolyan selfblogos bejegyzés a mai gyúrásról - ne felejtsük honnan indult, mire szolgál ez a blog! :)
Név nélküli - sőt, legyen a fedőneve stílusosan Arnold - kispajtásom Brutal Challenge felkészülésében elérkeztünk egy tesztponthoz, tehát ma megrendeztük a mi kis két és fél órás mini maratonunkat. A teljes hatás kedvéért patakokban folyt a forró kék vér (Hot Blood) és görbültek a hátak is rendesen.
Kaland - Játék - Koksz
Pain and Gain... Wolverine...
Az előbbit bármily ígéretes volt is, alig bírtam végignézni.. utóbbi pedig a gyenge kritikák mellett tetszett nekem, de filmes blogot még nem írok. Nem véletlenül.
Szóval fellángolt a találgatás, ki mennyit és hogyan? Kell-e a 'roid ehhez az eredményhez vagy megy "tisztán"? Ez különösebben nem érdekes - szerintem.
Az előbbit bármily ígéretes volt is, alig bírtam végignézni.. utóbbi pedig a gyenge kritikák mellett tetszett nekem, de filmes blogot még nem írok. Nem véletlenül.
Szóval fellángolt a találgatás, ki mennyit és hogyan? Kell-e a 'roid ehhez az eredményhez vagy megy "tisztán"? Ez különösebben nem érdekes - szerintem.
Olvasói felelősség
Az a jó ezekben a napokban, hogy bárki leírhat bármit. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy hallassa a hangját. És ez így van rendjén.
Így persze a jó információk kiszűrése fontos készséggé válik. A magam részéről ha kilóg a marketing lába, vagy előfordul a "fánkzabálás" szófordulat a szövegben, az egyébként jó tartalommal rendelkező forrásokat sem keresem újra.
Persze érdemes lenne visszaolvasnom akár ezt a blogot, mennyi mindent gondolok már másként, mit tartanék most tárgyi hibának? Meg hát az íráshoz sem értek, gondolatokat közölni is nehéz. Ha éppen gondolkodik egyáltalán az ember.
De a fentiek tükrében keveset olvasok.
Hallani a hangom jobban szeretem. Vagy azzal is jár felelősség?
Így persze a jó információk kiszűrése fontos készséggé válik. A magam részéről ha kilóg a marketing lába, vagy előfordul a "fánkzabálás" szófordulat a szövegben, az egyébként jó tartalommal rendelkező forrásokat sem keresem újra.
Persze érdemes lenne visszaolvasnom akár ezt a blogot, mennyi mindent gondolok már másként, mit tartanék most tárgyi hibának? Meg hát az íráshoz sem értek, gondolatokat közölni is nehéz. Ha éppen gondolkodik egyáltalán az ember.
De a fentiek tükrében keveset olvasok.
Hallani a hangom jobban szeretem. Vagy azzal is jár felelősség?
Erő és mobilitás
Régóta érlelődik bennem egy hitvallás jellegű bejegyzés.
Ennek közvetlen kiváltó oka az a néhány értetlen tekintet, amelyet a teremnyitási előadás után kaptam, amikor azt mondtam nem vagyok elég erős és mobil. (Egyébként annak kapcsán, hogy súlyemelő szemináriumra mentem másnap a HIITsbe - ezt is ajánlom mindenkinek, nagyon jó!)
Aztán a most hétvégi PM oktatói képzés végén a kötetlen beszélgetés során hosszan magyaráztam a fáradságtól ellenállni képtelen résztvevőknek, hogy az erő a legfontosabb.
Persze mostanra leesett nekem is, hogy FB ismerőseim több mint felének munkájaként a StrongFirst rendszerét jelöli meg. Szóval magvas gondolataim rendkívül eredetiek és egyediek is. :)
Így inkább egy coming out: nem vagyok képes a testsúlyom felével katonai nyomás, török felállás vagy bent press végrehajtására. Nem tudom a testsúlyom kétszeresét elemelni vagy egy és negyed részével fekvenyomni. Nagy súllyal pistolt vagy húzódzkodást végezni.
A fentiek egy részét csúcsteljesítményként persze egyszer vagy kétszer elértem már, míg másokhoz tudom az utat ami elvezet. Viszont amíg ezek nem az alap erőszintemet jelentik minek dolgoznék máson?
Leszámítva persze a mobilitást, esetemben lábemelést, hiszen az erőt a mozgás hozza létre, mozgékonyság nélkül pedig az nehéz.
Tehát hiába értem el tavasztól mostanra azt a pontot, ahol könnyű lenne egy új, fényesebb eszközt megragadni és fejlődni abban ("plató"), marad a barbell. Jó ideig biztosan.
Pacsi.
Ennek közvetlen kiváltó oka az a néhány értetlen tekintet, amelyet a teremnyitási előadás után kaptam, amikor azt mondtam nem vagyok elég erős és mobil. (Egyébként annak kapcsán, hogy súlyemelő szemináriumra mentem másnap a HIITsbe - ezt is ajánlom mindenkinek, nagyon jó!)
Aztán a most hétvégi PM oktatói képzés végén a kötetlen beszélgetés során hosszan magyaráztam a fáradságtól ellenállni képtelen résztvevőknek, hogy az erő a legfontosabb.
Persze mostanra leesett nekem is, hogy FB ismerőseim több mint felének munkájaként a StrongFirst rendszerét jelöli meg. Szóval magvas gondolataim rendkívül eredetiek és egyediek is. :)
Így inkább egy coming out: nem vagyok képes a testsúlyom felével katonai nyomás, török felállás vagy bent press végrehajtására. Nem tudom a testsúlyom kétszeresét elemelni vagy egy és negyed részével fekvenyomni. Nagy súllyal pistolt vagy húzódzkodást végezni.
A fentiek egy részét csúcsteljesítményként persze egyszer vagy kétszer elértem már, míg másokhoz tudom az utat ami elvezet. Viszont amíg ezek nem az alap erőszintemet jelentik minek dolgoznék máson?
Leszámítva persze a mobilitást, esetemben lábemelést, hiszen az erőt a mozgás hozza létre, mozgékonyság nélkül pedig az nehéz.
Tehát hiába értem el tavasztól mostanra azt a pontot, ahol könnyű lenne egy új, fényesebb eszközt megragadni és fejlődni abban ("plató"), marad a barbell. Jó ideig biztosan.
Pacsi.
Egy hónap...
...kellett ahhoz, hogy észrevegyem a kettlebelleket a gyurmában. :)
Persze most volt az első alkalom, hogy valaki kézbe vette, mialatt ott voltam. Bár ne tette volna. Vagyis nem volt borzalmas amit csinált (Deadlift), csak jó sem. Az meg baj.
Általában is lesütött szemmel közlekedem a teremben, mertrendkívül szerény vagyok az átlagos mozgásminőség egy nem is olyan lassú öngyilkossággal ér fel (tisztelet a nagyon kis számú kivételnek), hogy kedvem lenne osztani az észt... Az meg kinek lenne jó? (Esetleg a srácnak akinek a könyöke a füle mellé ér fekvenyomás közben, bár a súlyt a nyakára húzza...) Szóval ez nem az én harcom.
Na de a kettlebell? Az már a saját gyerek. Beindulnak az ösztönök, oktat, nevel. Dilemma.
Aztán persze amikor nem bírom tovább, abba is marad a gyakorlat, szóval épp megúszom. Ez közel volt. De gondolom jó időre elmúlt a veszély! :)
Szóval az egy hónap.
Kezdetben voltak kétségeim, mennyire is lesz jó ez a program kezdő, mozgásbegyakorló szakasznak. Hiszen a napi ismétlésszám 19 (bár a vége felé 21ig feltornáztam) gyakorlatonként (amiből meg kettő van). Viszont az ígéretnek megfelelően valóban kipihent maradtam és a szinte mindennapos gyakorlás simán lehetséges.
Ezzel együtt már 360 ismétlésre sikerült feltornászni a darabszámot, ezt meg elégnek ítélem... :)
Bench pressben ez 22,300 kilóra, deadliftben pedig 33,300 kilóra volt elég. Mehet a matek!
(Megjegyzem ismerek olyat aki az egyes edzéseit méri ebben a nagyságrendben - na jó, legalábbis 10.000 kiló körül...) Az erőemelő találkozókon való indulás még várat magára. :)
Persze volt a fókusz ide helyezésének áldozata, a heti három mászás egy darab szintentartóra csökkent, de hát ez van...
Ma pedig megvolt a következő hónap felmérése, Military Press és Back Squat.
Legyen elég annyi, hogy mindkettőben borzalmasan gyenge vagyok. Amúgy sem vagyok jó nyomó, de a rúd használat még tovább ront ezen. Persze lehet az sem segít, hogy a DL hónap után már inkább az oldalzsebekben tartom a kezem... :)
Úgy tűnik már sosem győz meg senki, hogy a (fej fölé) nyomásokban bármi közelébe ér a kettlebell használatnak. (Egyszerűség, hasznosság, biztonságosság, ilyesmik...)
Persze most volt az első alkalom, hogy valaki kézbe vette, mialatt ott voltam. Bár ne tette volna. Vagyis nem volt borzalmas amit csinált (Deadlift), csak jó sem. Az meg baj.
Általában is lesütött szemmel közlekedem a teremben, mert
Na de a kettlebell? Az már a saját gyerek. Beindulnak az ösztönök, oktat, nevel. Dilemma.
Aztán persze amikor nem bírom tovább, abba is marad a gyakorlat, szóval épp megúszom. Ez közel volt. De gondolom jó időre elmúlt a veszély! :)
Szóval az egy hónap.
Kezdetben voltak kétségeim, mennyire is lesz jó ez a program kezdő, mozgásbegyakorló szakasznak. Hiszen a napi ismétlésszám 19 (bár a vége felé 21ig feltornáztam) gyakorlatonként (amiből meg kettő van). Viszont az ígéretnek megfelelően valóban kipihent maradtam és a szinte mindennapos gyakorlás simán lehetséges.
Ezzel együtt már 360 ismétlésre sikerült feltornászni a darabszámot, ezt meg elégnek ítélem... :)
Bench pressben ez 22,300 kilóra, deadliftben pedig 33,300 kilóra volt elég. Mehet a matek!
(Megjegyzem ismerek olyat aki az egyes edzéseit méri ebben a nagyságrendben - na jó, legalábbis 10.000 kiló körül...) Az erőemelő találkozókon való indulás még várat magára. :)
Persze volt a fókusz ide helyezésének áldozata, a heti három mászás egy darab szintentartóra csökkent, de hát ez van...
Ma pedig megvolt a következő hónap felmérése, Military Press és Back Squat.
Legyen elég annyi, hogy mindkettőben borzalmasan gyenge vagyok. Amúgy sem vagyok jó nyomó, de a rúd használat még tovább ront ezen. Persze lehet az sem segít, hogy a DL hónap után már inkább az oldalzsebekben tartom a kezem... :)
Úgy tűnik már sosem győz meg senki, hogy a (fej fölé) nyomásokban bármi közelébe ér a kettlebell használatnak. (Egyszerűség, hasznosság, biztonságosság, ilyesmik...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)