Erő és mobilitás

Régóta érlelődik bennem egy hitvallás jellegű bejegyzés.

Ennek közvetlen kiváltó oka az a néhány értetlen tekintet, amelyet a teremnyitási előadás után kaptam, amikor azt mondtam nem vagyok elég erős és mobil. (Egyébként annak kapcsán, hogy súlyemelő szemináriumra mentem másnap a HIITsbe -  ezt is ajánlom mindenkinek, nagyon jó!)
Aztán a most hétvégi PM oktatói képzés végén a kötetlen beszélgetés során hosszan magyaráztam a fáradságtól ellenállni képtelen résztvevőknek, hogy az erő a legfontosabb.

Persze mostanra leesett nekem is, hogy FB ismerőseim több mint felének munkájaként a StrongFirst rendszerét jelöli meg. Szóval magvas gondolataim rendkívül eredetiek és egyediek is. :)

Így inkább egy coming out: nem vagyok képes a testsúlyom felével katonai nyomás, török felállás vagy bent press végrehajtására. Nem tudom a testsúlyom kétszeresét elemelni vagy egy és negyed részével fekvenyomni. Nagy súllyal pistolt vagy húzódzkodást végezni.

A fentiek egy részét csúcsteljesítményként persze egyszer vagy kétszer elértem már, míg másokhoz tudom az utat ami elvezet. Viszont amíg ezek nem az alap erőszintemet jelentik minek dolgoznék máson?

Leszámítva persze a mobilitást, esetemben lábemelést, hiszen az erőt a mozgás hozza létre, mozgékonyság nélkül pedig az nehéz.

Tehát hiába értem el tavasztól mostanra azt a pontot, ahol könnyű lenne egy új, fényesebb eszközt megragadni és fejlődni abban ("plató"), marad a barbell. Jó ideig biztosan.

Pacsi.

Egy hónap...

...kellett ahhoz, hogy észrevegyem a kettlebelleket a gyurmában. :)

Persze most volt az első alkalom, hogy valaki kézbe vette, mialatt ott voltam. Bár ne tette volna. Vagyis nem volt borzalmas amit csinált (Deadlift), csak jó sem. Az meg baj.
Általában is lesütött szemmel közlekedem a teremben, mert rendkívül szerény vagyok az átlagos mozgásminőség egy nem is olyan lassú öngyilkossággal ér fel (tisztelet a nagyon kis számú kivételnek), hogy kedvem lenne osztani az észt... Az meg kinek lenne jó? (Esetleg a srácnak akinek a könyöke a füle mellé ér fekvenyomás közben, bár a súlyt a nyakára húzza...) Szóval ez nem az én harcom.
Na de a kettlebell? Az már a saját gyerek. Beindulnak az ösztönök, oktat, nevel. Dilemma.
Aztán persze amikor nem bírom tovább, abba is marad a gyakorlat, szóval épp megúszom. Ez közel volt. De gondolom jó időre elmúlt a veszély! :)

Szóval az egy hónap.
Kezdetben voltak kétségeim, mennyire is lesz jó ez a program kezdő, mozgásbegyakorló szakasznak. Hiszen a napi ismétlésszám 19 (bár a vége felé 21ig feltornáztam) gyakorlatonként (amiből meg kettő van). Viszont az ígéretnek megfelelően valóban kipihent maradtam és a szinte mindennapos gyakorlás simán lehetséges.
Ezzel együtt már 360 ismétlésre sikerült feltornászni a darabszámot, ezt meg elégnek ítélem... :)

Bench pressben ez 22,300 kilóra, deadliftben pedig 33,300 kilóra volt elég. Mehet a matek!
(Megjegyzem ismerek olyat aki az egyes edzéseit méri ebben a nagyságrendben - na jó, legalábbis 10.000 kiló körül...) Az erőemelő találkozókon való indulás még várat magára. :)

Persze volt a fókusz ide helyezésének áldozata, a heti három mászás egy darab szintentartóra csökkent, de hát ez van...

Ma pedig megvolt a következő hónap felmérése, Military Press és Back Squat.
Legyen elég annyi, hogy mindkettőben borzalmasan gyenge vagyok. Amúgy sem vagyok jó nyomó, de a rúd használat még tovább ront ezen. Persze lehet az sem segít, hogy a DL hónap után már inkább az oldalzsebekben tartom a kezem... :)

Úgy tűnik már sosem győz meg senki, hogy a (fej fölé) nyomásokban bármi közelébe ér a kettlebell használatnak. (Egyszerűség, hasznosság, biztonságosság, ilyesmik...)

Spider

Tegnap röpke két év kihagyással összejött egy műfal mászás. Zavarba ejtő élmény kerekedett belőle.

Egyrészt háttérbe szorult a boulderezés is az erőemelés okán az utóbbi hónapban, ennek hatását éreztem már a megritkult mászóalkalmak során. Most szembesültem vele, hogy itt bizony erő és állóképességi hiányosságok vannak. Magasabb a fal és én szépen elkészültem rajta...

Eddig (tinilányos kövérségemen túl) a technikai hiányosságokkal küzdöttem nagyon, most viszont volt izomgörcs és rángás, minden ami szem szájnak ingere...

Ha egy képességgel nem foglalkozunk, az bizony elveszik, és ahogy Stina hősnőnk elmondta a tárgyakról lógás képességén az életed múl(hat)ik!

Vagy csak rendkívül jó szórakozás! ;)

LégKondi

Kis fennakadás a megkezdett feladatsorban.

Szerencsére nem a fenti léggitározás az ok.

Viszont alaposan elcsodálkoztam, hogy ha a több órás várakozást 12 fokban Bécsben és a május végi Olasz telet túléltem egy pulcsiban, akkor a jó idő beköszöntével hogy-hogy lerobbanok teljesen? Torok és fejfájás, miközben ennek télen nyoma sem volt?

Mondjuk legalább a csoportok élvezték, hogy nem dumálok bele a munkába! :)

Eltartott egy darabig, mire rájöttem - nem matek fakos blog ez, az biztos, de megvan - bekapcsolták a légkondit a kondiban. Ezt meg nem szoktam meg. Se a mozgást ;), se azt hogy 10 fokos levegő dől rám közben.

Kár érte, mert egyébként jó a hangulat.

Eltelt tehát az első két hét, ebbe most kilenc barbell gyakorló nap fért bele. Vagyis 5 nap maradt ki... Ez még meg is felel a tervnek - a heti négy, öt edzésnapnak. A szokásos: kis ismétlésszám, alacsony volumen, sosem fáradsz el. :)

Pacsi.

Euro Gym - Fitness terem

Nem emlékszem mikor írtam le utoljára a Gym szócskát a 360 előtag nélkül, ezt nektek sem feltétlen ajánlom! Viszont az elmúlt három napban rendre kikötöttem ebben a teremben. Miért?

Na nem a lélek dolog, hanem pontosan ennyi idő alatt érek le ajtótól ajtóig. Ez pedig nagy előny.

Kétkezes rúd van, fekve nyomni lehet, deadliftelni engednek és nem zavarja őket a hangja sem - csak furcsán néznek a törzstagok... (Ziát még nem próbáltam becsempészni persze.)

Elkezdtem tehát a Power to People! Bench/DL ciklusát.

A miértekről is beszámolok hamarosan, lehet, hogy újraéled a blog?