lensz

tegnap egy tekerős (nem olyan) pajtásommal beszélgetve szóba került a KB (nem meglepő módon), és bizony bedobtam a lenti képet, mint végső érvet... (ugyan a kép már körbejárta két hónapja a hazai közösséget, de) ajánlom figyelmetekbe Nikki Shlosser RKC észrevételeit, Radnai úrnál pedig egy (szintén nem dicsért kivitelezésű) videót lehet megtekinteni...


pacsi!

miért pont kettlebell?

macska a dobozban sorozatunk első része következik:


avagy kinek ajánlott az kettlebell edzés?


gyakorlatilag szinte mindenkinek, legyen élsportoló vagy „csak” egészségéért edző „amatőr”

gondolom valamelyik kategóriába te is beleférsz, mi kell még?


nos, nem árt ha az áldozat a testére teljes egységként gondol, nem riad meg a kemény – fárasztó munkától, tetovált és börtönviselt.


ha legalább elmosolyodtál (esetleg lehülyéztél), akkor a legfontosabb tulajdonsággal máris rendelkezel: ez a józan belátás (aki nem tudta kiszűrni a rossz tréfát, attól én kérek elnézést, ne is olvasson tovább)


de tényleg, mit nyújt a rendszer, ami miatt ennyire szeretjük?


a kulcs az intenzitás!


az edzés értelme az alkalmazkodás (és nem az edzést vezető hülye vicceihez)

a folyamat lényege a szervezet reakciója a terhelésre, az edzés befejeztével meginduló kompenzáció (a megfelelő mennyiségi és minőségű pihenés így épp oly fontos, mint a munka (persze csak ha volt előtte)), amely a kiinduló szintnél magasabban ér véget. a tested (és talán a lelked, szellemed is) annyira edződik meg, amennyire terheled!


(utalnék a józan belátás fontosságára megint: ne a feléd dőlő fatörzs elkapása legyen életed első (és utolsó) erő gyakorlása! fokozatosság!)


tehát nincs titok, kemény edzés van! és keménységben olyat mutat ez a pár golyó, amihez eddig jó eséllyel nem volt lehetőséged alkalmazkodni, bármilyen sportban, mozgásban vagy járatos. ha pedig próbáltad már a teljes feszítéses nyomásokat, vagy egy gyilkos lendítés sorozatot, tudod miről beszélek…

(azt sem hallgatom el, hogy bár díjnyertes formatervű súlyok ezek, az hogy kitámasztod velük az ajtód, még az erőd, testképed alakulásához nem vezet – legfeljebb ha a hűtő ajtaját ékeled ki)


kívánok neked tehát hitet, hogy jól csinálod, amit csinálsz, és akaraterőt, hogy ezt így jó sokáig folytasd is...


az eszközről, és rendszerről részletesebben olvashatsz a kettlebell.hu oldalon


üdv.


ps.:

a hab a tortán előnyökről, mint az általam unalom ismételgetett időhatékonyság most csak lábjegyzetként emlékezem meg, hiszen egy edzés rövid lehet, akkor végzed, amikor tudod, nem kell az edzőterem nyitva tartásához alkalmazkodnod, és még az utazás idejét is megspórolhatod.

de nem kell feltétlenül lemondanod a csoportos edzés nyújtotta szórakozásról sem, hisz van, akit épp a közösen végzett munka motivál…


pacsi.

sunday mma

a nagy sikerre való tekintettel ismét:

febr. 15 vasárnap 10:30-tól
az Ichigeki dojoban - a Dózsa, Abonyi sarkán
KB és BJJ edzés!

minden érdeklődőt szeretettel várunk, a részvétel díja 500 HUF (terembérlet)

igény esetén kezdünk korábban, de 13:00-ra, a családi ebédre így is gond nélkül odaér mindenki (vagy 2-re dolgozni...)

kiváló vasárnapi (matiné) szórakozás az egész családnak, különösen ajánlott a Bálint napi fáradalmak levezetésére!

pacsi!

Rehab

lelassult kicsit itt az élet, de mivel a blogot eredendően edzésnaplóként definiáltam, ez jelen helyzetben teljesen érthető... tekintve, hogy a bejegyzések elmaradása logikus következménye a gyakorlás hiányának... (van aki még tud követni? mert akkor bonyolítom még!) de emlékezhettek, volt már ilyen...

jelenleg az SMR hempergés képzi edzéseim gerincét, sőt, a csokireszeléket a tejszínhabon is, mivel tényleg minimumra redukáltam a mozgást... (jó, csaló napokon az irodában kézbe veszem a powerballt...)

a háttérben azért ígéretes projektek futnak, ezek mellékvágányaként adtam arcot, és nevet a gyereknek (vagyis változott a külcsín, de ezt nem sokan vettétek észre, ej!)

ha sikerül tényleg rászánnom magam, a közeljövőben elkezdem bepötyögni az edzés elmélet azon tételeit (szigorúan konyhanyelven), melyeket rendszeresen körbejárunk edzéseken, hogy aztán jobb esetben a következő alkalommal kérdezzen valaki vissza, hogy is volt... vagy kevésbé örömteli alkalmakkor (és ez a gyakoribb), a téma spontán felvetésekor csupa értetlen tekintettel szembesüljek... (persze természetemnél fogva igazságtalan vagyok, van ellenpélda is, erről azonban hallgatok...)

aztán csiripelik a madarak, hogy ősszel újra lesz FMS képzés, és a három betűs rövidítések hozzám hasonló rajongójának ez az igazi örömhír!

pacsi

100.

egy kis jubileumi ünnepség keretében fel is teszek egy műmájer (via J) képet!

igen, az első számú bogyó meg én...
felhívnám a figyelmet, milyen rendesen összeöltöztünk!

üdv!

(Fotó: Bácsi R. László)